6. fejezet

Sziasztok!
Sajnálom, hogy eltűntem erre a hétre. Sok dolgom volt, de most itt vagyok és egy újabb résszel jelentkezem. Remélem megértitek és mindenkinek tetszeni fog. Lenne még egy blog ötletem. Az lenne, hogy egy hős köré épülne az egész. Össze találkozna egy lánnyal, aki azért kerül állandóan bajba, hogy a fiút lássa. Hirtelen ennyit róla. Ha tetszik írjátok komiba, hogy kezdjem-e el. :-) Jó olvasást! :-)

Ui: Komizz, pipálj, iratkozz fel! Nem bánod meg. ;-)

Dreamer Girl xx

*Harry szemszögéből*

Nem sokra emlékszem a tegnap estére. Nagyon úgy érzem, hogy a másik énem ismét megmutatkozott. Hogy ezt honnan tudom? Minden jel arra mutatott. Az első, hogy nincs ajtó Trish szobáján. Inkább nem is akarom tudni, hogy szedtem le onnan. Második, hogy az asztalon keltem fel. A harmadik és szerintem ez a legfontosabb, hogy Suzy-t idehoztam. Ilyenkor mindig hozzá megyek. Sajnos, arra még nem jöttem rá, hogy miért keresem fel őt mindig. Suzy-t gyorsan elküldtem, és lerendeztem egy később találkozunkkal. Amiből sosincs semmi. Feltakarítottam magam után, visszatettem az ajtót a keretbe, majd felöltöztem. Karácsony van, és szeretném kiengesztelni valamivel. Úgyis ma el kell neki mondanom, hogy miért vannak ilyen jellegű erőszakos kitöréséim. Remélem megbocsát nekem.
A házat rendben hagytam el. Beültem az autómba, majd a város legnagyobb bevásárló központja felé hajtottam. Egész út alatt azon kattogott az agyam, hogy minek örülne Trish. Szerintem kigondoltam a tökéletes ajándékot számára. Izgatottan parkoltam le, és szálltam ki az autóból. Bementem a központba, de nagyon elképesztő volt a látvány. Mindenhol a karácsony hangulata tombolt. Hatalmas fa rajta díszekkel köszöntötte az embereket. Mikulás a gyerekeket tette boldoggá. Meghallgatta a kívánságaikat, majd fényképet készítettek vele. Elmosolyodtam. Jó ezt látni. Vissza is tértem a gondolataimhoz. Az ajándékra meg van időm, de nem tudom, hogy elég lesz-e. Igaz reggel 9 óra van még csak, de sietnem kell. Elmentem az elektronikai részlegehez. Egy CD tokot kerestem, amit meg is találtam. Furcsának találták az eladók, de ez én vagyok. Furcsa, de sajnos nagyon. Boldog Karácsonyt kívántam mindenkinek, majd hatalmas léptekkel a kocsimhoz száguldottam. Beültem és indultam a következő állómásomhoz. Nem volt messze innen. Egy kis stúdió előtt álltam meg. Az egyik barátomhoz jöttem, aki lemezeket ad ki. Nagy segsegítségemre lesz most. Felmentem a felvételi szobához, és benyitottam. A barátom szokás szerint a földön ülve hallgatta, majd választotta ki a legjobb számokat. Közelebb mentem és leültem mellé. Rámnézett és elmosolyodott.
-Szia Harry. Régen nem láttalak már. Mizu veled mostanság?- kérdezte Mark. Ő egy kis alacsony, fekete rövid hajú fickó. Nagyon remek dal- és szöveg író. A leghíresebb előadóknak, és a még fel nem fedezett tehetségeknek írja dalait. Én is ezügyben jöttem hozzá.
-Nagy szükségem van rád most. Az lenne, hogy egy karacsonyi dalt szeretnék felvenni, ami a feledésről és a megbocsátásról szól. Mond, hogy van ilyen dalod.-mondtam reménykedve. Eddig mindig volt számomra egy dala. Remélem most is kisegít egy kicsit.
-Azt hiszem van egy, de meg kell néznem. Addig elmesélheted, mit csináltál már megint.-mondta, és keresgélt a sok kotta, na meg papír között. Elmeséltem, hogy miket csináltam, de csak azokat mondtam, amikre emlékeztem. Azt viszont kihagytam, hogy egy szörny csinálta mindezt.
-Ez húzós haver. Még szerencse, hogy megtaláltam ezt a dalt. Gyorsan énekeld fel, mert már nincs sok időd.-mondta Mark, és odaadta a kottát, amin a szöveg is rajta volt. A címe már magával ragadott. Little Things volt,  de nem egészen arról szólt, amire gondoltam. Ez annál sokkal jobb volt. Gyorsan bementem, elénekeltem. Szerintem jól sikerült, mert Mark végig mosolygott, és bólogatott. Megköszöntem mindent, majd siettem le a kocsihoz. A CD-t biztonságba helyeztem, majd indultam haza. Még gyorsan rápillantottam az órámra. 4 óra volt. Még időben vagyok. A motor felizzott, és mentem a főúton haza.

                                    ***

Izgatottan várom, hogy Trish hazaérjek. Már előkészítettem a vacsorát és begyújtottam a kandallót, hogy jó meleg legyen. Egyszer csak kattant az ajtó zárja.

*Trish szemszögéből*

Megvettem Harry-nek a tökéletes ajándékot. Szeretném, ha még megmagyarázná a tegnap estét. Meglepődve néztem körbe. Az asztal már megvolt terítve. A kandalló pedig be volt gyújtva. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. A fa alatt pedig egy kis doboz volt letéve. Gondolt rám. Kíváncsi vagyok, mi lehet benne. Valami különleges. Levettem a kabátom, a bakancsom, majd Harry-t at asztalhoz hívtam. Leültünk.
-Sajnálom a tegnap történteket. Itt az ideje elmondanom, hogy miért vannak ezek a kitörések. Remélem megérted.-mondta. Tényleg megbánta látszik rajta, de a magyarázatára kíváncsi leszek.
-Rendben hallgatlak.-mondtam közömbösen.
-Hihetetlennek fog tűnni, de ez az igazság. Még kiskoromban engem elraboltak a szüleimtől. Egy őrült volt az, aki kísérletezett az elraboltjain. Sajnos rám is ez várt. Beadott egy injekciót, ami egy düh kezelésekre járó férfi DNS-e volt. Ez bekerült a szervezetembe, és időbként kitör belőlem. Régebben ritkán, most pedig egyre gyakrabban tör ki belőlem. Ilyenkor rátámadok a szeretteimre. Ezek a tetoválások emlékeztetnek erre az időszakra. Ez minden. Kérlek ne haragudj rám.-mondta, és egy könnycsepp legördült az arcán. Gyorsan letörölte, hogy ne lássam. A döbbenten ültem az asztalnál, és egy szót sem tudtam kinyögni.